A módszer ötvözi a Montessori-módszer (nem-Montessori iskolákban megvalósított) elemeit, kombinálva a digitális technológiával és az alkotók által implementált oktatási elemekkel a hátrányos helyzetű tanulók iskoláiban az alapkészségek hatékonyabb elsajátítása érdekében. A tevékenységek olyan projektek létrehozásába vonják be a gyerekeket, amelyek Mitch Resnik kreatív tanulási spirálját reprodukálják egy növekvő ciklusban, az elképzelés-alkotás-játék-megosztás és reflektálás folyamatán keresztül. A tevékenységek során kiemelkedő szerepet kapnak a jellegzetes Montessori-elemek, mint például a történetek és az újság, amelyek a gyermekek lenyűgöző tanulási képességeire és választási szabadságukra támaszkodnak, hogy teljes potenciáljukat kibontakoztathassák. Ezen túlmenően a Kreatív számítástechnika a kreativitás és a számítástechnika kereszteződésének interdiszciplináris területét fedi le. Egy olyan oktatási irányzat, amelynek gyökerei az olyan tanuláselméletekbe nyúlnak vissza, mint a konstruktivizmus vagy az olyan mozgalmakba, mint a Maker Education. Mindkettőt főként az 1970-es évek óta fejlesztették ki, olyan úttörőknek köszönhetően, mint Seymour Papert, aki feltárta a tanulási technológiát, és olyan kifejezési módokat alakított ki, amelyekkel a gyerekeket kreatív tanulási médiumokká alakíthatják. A jelenlegi koncepciók, mint például a Computational Thinking vagy a STEAM módszertan ezeken az elképzeléseken alapulnak.