Egy módszer arra vonatkozóan, hogyan tud a tanár színházi forgatókönyvet készíteni, bármilyen, általa választott tantárgy tanításához. Arról a közös pedagógiai pontról indul ki, ahol az utánzás, a cselekvés, a szerepjáték, a játék és az improvizáció születik, az, ahogyan a gyerekek spontán módon választják azt, hogy a környezetükkel kommunikálni kezdenek, és tanulnak belőle.

Mint kiemelten kollektív tevékenység, kedvez a gyermek szocializációjának, a kommunikáció és a csapatszellem „függőjévé” téve a gyermeket.

Kreatív tanulás akción, játékokon és képeken keresztül. Ezen okok miatt, és mivel nem kognitív bázisra épül, alternatíva lehet a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek számára, akik nem tudnak reagálni a hagyományos tanítási módszerekre, és ennek következtében a nevelési folyamat margójára szorulnak. A színház és a színházi technikák általában véve hatékony módszerként működnek mindenféle kurzus oktatásában. Így a tanulási folyamat színes, bájos és szórakoztató lehet.